Album Reviews

Shockmagazine [Hungarian]
By: Kántor Tamás
Promo 2005 - Day Six

A Day Six egyszeru"en zseniális. A holland progmetal banda kétszámos promója az év meglepetése kategóriában biztos dobogós helyet kapna. Aki nem akar sokat olvasni, az most azonnal töltse le az anyagot a csapat honlapjáról. (http://www.day-six.com) A többieket még kicsit gyo"zködöm A hangulatosan modern sci-fi intróval kezdo" Age of Technology iszonyat nagy staccato riffel indul, a terebélyesedo" szintitémák és a király dobtémák alapján simán odaállítható a Dream Theater Mirrorja mellé. A nyugis versszakban a billentyu"k és a visszafogott gitárhangok mellé bejön Robbie van Stiphout énekes-gitáros kifejezo" hangja. Érezni, hogy a Pain of Salvation hatással volt a srácokra, persze szó sincs konkrét témák kölcsönvételéro"l, egyszeru"en csak megfogalmazását tekintve hasonlóan sokszínu", finoman építkezo", intelligensen progresszív zenéro"l van szó. A dal refrénje pedig a Symphony X legjobb pillanatait idézi, de nem esik a túlzott heroikusság csapdájába. A nóta ötödik percéto"l egy szállós-szello"s instrumentális rész jön, ami Pink Floyd és Porcupine Tree fanok szívét hívatott melengetni, Robbie ízesen építkezo" szólójával, sokkal inkább merítve a 70-es évek nagyjaitól, mint napjaink virgakirályaitól. A dal a kezdo" rifforgiával zárul, tökéletesen.

A második szerzemény címe Lost Identity, az akusztikus kezdést szépen támogatja a zongora, majd egy kis gitárdallam is. Itt az énektéma miatt Geoff Tate neve is felötlött, a fuvolaszeru" hangszínen felbukkanó dallam pedig eszembe juttatja a Psychotic Waltz-ot, és lelkiekben felkészít a refrénre, amit a San Diego-i istenségek mércéjével mérve is fantasztikusnak tudok csak nevezni. A többszólamú énektémában van egy olyan csavar, ami a Mosquito lemez hangulatát idézi, de sokkal modernebb köntösben. A gitárszólóra újfent áll, hogy inkább Gilmour munkásságát idézi, mint Petrucciét, és ez nagyon jól van így. Ez a ketto"sség a Dolf Van Heugten által használt kiváló hangszíneken elo"vezetett billentyu"s témákra is jellemzo": nagyon is mai a produkció, de mégis van benne valami régies érettség. A nóta végén mindenki szabadjára ereszti fantáziáját, a tördelt riffek között egy eléggé Myungos bo"go"kiállást is hallhatunk, majd kis sampler-puttyogással fu"szerezett billentyu"-gitárszólós levezetés után várnám a következo" dalt, de hát ennyi volt.

A Day Six mindenesetre toronymagasan kilóg a mostanában megfáradni látszó és sokszor önismétlésbe bocsátkozó prog csapatok közül és a sok felemlített hangulati hasonlóság ellenére is nagyon friss és eredeti két dalt tettek le az asztalra. Az eredetileg Peanuts néven, punk-rock bandaként indult négyes tagjai még húszas éveik elején járnak, és eddigi fejlo"désüket alapul véve a következo" évtizedekben még fantasztikusnál fantasztikusabb zenékkel fogják megörvendeztetni a világot, fo"leg, ha valami nagyobb kiadó a szárnyai alá veszi o"ket. Ha nem lenne ilyen hideg, holnap reggel mezítláb indulnék tüntetni az Inside Out székháza elé, mert bizony ott lenne a helyük.

[ « back ]